A Sebestyén testvérek

Ez már az Üllői úti lakásban készült. Olyan 1918 körüli lehet a kép. Ismerősek a bútorok, még a függöny is, a képekre is emlékszem. Erre a szőnyegre emlékszem, erre a székre, ehhez tartozott egy kis aranyozott íróasztal. Itt a váza, sok virág. Nagymamám nagyon szerette a virágokat, nagyon sok virágunk volt a lakásban. Balról jobbra: a Sebestyén Lajos fekszik, mellette a bátyja, Ernő, egy aranyozott széken ül a Lili, és mögötte áll anyukám, Leonóra. Itt laktam később én is a szüleimmel, miután tönkrement édesapám gyümölcs- és zöldség-nagykereskedése Nagykőrösön. Ez egy négyszobás lakás volt. Nagymamámnak ugyan volt tanítónői oklevele, de nem dolgozott. Akkoriban nem volt szokás, a nők inkább a gyerekeket nevelték. A négy gyerek felnevelése egy keresetből még az 1920-as években sem volt könnyű dolog. A két fiút, Ernőt és a Lajost jogásznak taníttatták, és hogy annak a költségeit biztosítani tudja a nagypapám, bizony a két lányának úgy kellett férjhez mennie, hogy lehetőleg valamilyen gazdag családba házasodjanak be. Ez volt az ára annak, hogy a fiúk tanuljanak. Ezt sikerült is elérni a lányoknál. Talán az idősebb, a Sebestyén Ernő nagybátyám még valamennyire ügyvédkedett, de a Lajos soha.