Grün László a holokausztról tart előadást

Én 5-6 éve azzal foglalkozom, hogy mint túlélő iskolákba járok, és ott beszélek a gyerekeknek a holokausztról. 1997-ben [az országból] hármunkat meghívtak Svájcba. Ketten Auschwitzban voltunk, a harmadik kolléga Transznisztriában volt [deportálva]. Iskolákban beszéltem, mert tudok németül. Sőt, a televízió mozgósította a nézőket, két este tartottunk előadást felnőtteknek. Nagyon érdekes volt. Megjelent az újságban is, Zürichben, úgy mondták, hogy élő történelemlecke. Itt a képen a 8-as számú általános iskolában vagyok, az Unirii negyedben. A történelem-tanárnő Holokauszt-napot rendezett, és meghívott engem. Három osztály volt együtt. Videokazettákat mutattunk be. A tanárnő, mert volt egy kéthetes felkészítőn Jeruzsálemben a Jad Vasem Múzeumban, hozott bemutató anyagot. Nekem meg volt Auschwitzból. A tanárnő nem zsidó. Van egy bizottság, egy Holokauszt Túlélők Szervezete. A marosvásárhelyi kirendeltségnek én vagyok a titkára, Bukarestben van a központ. Mi foglalkoztunk a kártérítésekkel [a második világháborús foglyok vagy leszármazottaik kárpótlása]. Akiket deportálták, azokról nyilvántartást kellett készíteni. Sok kérdésre kellett válaszolniuk [a túlélőknek vagy a hozzátartozóknak], és segítettünk nekik. Nem volt könnyű dolog, mert amikor kérdezni kezdtünk, majdnem mindenki elkezdett sírni, de megedződtünk. Ez egy melléktevékenység volt. A fő tevékenység, hogy járok iskolákba. A gyerekek viszonyulása nagyon pozitív, mert amikor elkezdek mesélni, meg sem mozdulnak, és érdekes kérdéseket tesznek fel.