Image
Ez a kép egy kereskedelmi találkozón készült, Budapesten, az 1940-es években. Apám a felső sorban jobbról a második.
Édesapám Budapesten született, 1895-ben. Őt sajnos elvitték Bergen-Belsenbe, nem is jött vissza a haláltáborból. Apukám normál testalkatú volt, mindig borotválkozott. Polgári ruhákban járt. Az édesapám kötött-szövöttáru eladónak tanult. Ilyenben szabadult föl annak idején. Eladó, kereskedelmi alkalmazott volt. Egyszer nyitott egy kis üzletet is, de mivel nem volt jó üzletember, tönkre is ment. Rövidárut, méterárut kínált a vevőknek. Mivel sosem volt elég pénze, egyedül csinált ott mindent. Később az unokatestvére hívta el magához dolgozni a saját méteráruboltjába.
Miután tönkrement az üzlet, itt maradtak a szüleim állás nélkül, kenyér nélkül, minden nélkül. A Huszár utca 6-ban laktunk, egy kétszoba-konyhás lakásban, se komfort, se semmi, a vécé a folyosón. Egyik szobában laktak a szülők, a másikban mi ketten, gyerekek.
Anyukám tudott aztán először elhelyezkedni a Párizsi Nagyáruházban. Azt várta, hogy legyek már tíz éves, hogy el tudjon menni dolgozni, mert már olyan nagylány vagyok, hogy el tudom az öcsémet látni. Az ötödik emeleten volt a fűszerosztály, ő oda került. Jellemző volt, hogy hatvan pengő volt a fizetése, ahhoz volt nem százalék, hanem ezrelék az eladások után. A házbér egy kétszoba-konyhás komfort nélküli lakásnál ötven pengő volt. Apukám meg kijárt a Teleki térre, és ott a gazdagok csomagjait cipelte, ezért pénzt kapott. 1935 táján, Újpesten egy unokatestvérének volt egy nagy textilüzlete az István téren, és apám oda ment eladónak. Aztán ott dolgozott 1944-ig, anyukám pedig a Párizsi Áruházban.
