DÖME PIROSKA ESKÜVŐJE

Első férjemmel, Tiborral az egyházi esküvőnk a Bethlen téri zsinagógában volt 1933-ban. Mellettem áll anyám, Tibor mellett pedig az ő mamája. Mögöttem kalapban és szemüvegben Pista bátyám, Tibor mögött pedig Lajos. A balszélső nő az angol tanárnônk volt, anyámnak a Kereskedelmi Bankban volt kolléganôje. Ô tanított minket angolra annak idején. Ô nem ment férjhez, mert az nem volt szokás, hogy valaki tisztviselô is... vagy férjhez ment, vagy dolgozott. Anya is nagyon sajnálta ôt. A mama és az angol tanárnô között a sógornôm, Pistának a felesége. Közvetlenül Tibor anyja mögött a hátsó sorban Sárika, az unokatestvérem, aki kint van Svédországban. Sárika mögött kalapban látható Pista bátyámnak a barátja, Weinberger. A fehér ruhás nő a Sárika után Joli, nagyon jó barátnôm volt, ô volt az egyik koszorúslány. Első férjemmel, S. Tiborral Brünnben, az Egyetem Elektromérnöki szakán ismerkedtünk meg. Tibor Újvidéken is élt gyermekkorában, mert a papája részt vett a baranyai Tanácsköztársaságba, és oda menekült 1921-ben a család, mikor visszacsatolták Magyarországhoz Baranyát.Tibor Újvidékrôl visszajött Pécsre, majd Pesten végzett a Bujovszky utcai reáliskolában. Brünnben matematika órán beültem a padba, ott ült egy ronda zöld nyakkendôs, két ragyogó szem, és azt mondtam: nahát! Ez volt az elsô benyomás. Brünn után visszajöttünk Pestre. És akkor elhelyezkedtünk,Tibor a Hazai Fésüsfonóba.Textilmunkásként kezdte, de a felszabadulás után textilmérnökként dolgozott. Tibor akarta, hogy a háború után térjünk át a görögkeleti vallásra. Meg akart szabadulni a zsidóságától. Belementem, pedig nem voltam róla meggyôzôdve. Nem azért, mert vallásos lettem volna. Nem voltam vallásos, bár zsinagógában esküdtünk. Tudom, hogy az elvtársaim nagyon haragudtak érte. A szülôk akarták igazán, és úgy gondoltuk, ha a szülôk azt akarják, akkor legyen. Halálra röhögtük magunkat. Ott egymást csipkedtük, mert a rabbi nagy szabadelvű beszédet tartott ,jó beszédet, szabadkôműves beszédet. Úgyhogy mi halálra nevettük magunkat, csipkedtük egymást a Tiborral. Gyuri, a fiunk született 1936. január 19-én, a Tibornak meg 21-én be kellett vonulni másfél évre katonának. Ez kötelezô katonai szolgálat volt. Akkor még a zsidók is katonának mentek. Érettségivel karpaszományos lett volna, de tekintettel arra, hogy priuszos volt, politikai meggyőződése miatt csak sorkatona lett. Elôször ôrvezetô, aztán tizedes lett. Nagyon jó katona volt, nagyon jó akart lenni, hogy hamarabb leszereljen, de aztán nem szereltették le.