Preisz György gimnáziumi osztályképe

Preisz György gimnáziumi osztályképe
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1939
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Ez a hetedik gimnazista osztályképem. A második sorban jobbról az első vagyok én. 1932-ben mentem a Berzsenyi gimnáziumba, ott jártam a nyolc évet, ott már 70 százalék zsidó volt. Kedvenc tantárgyam a történelem, földrajz, a matematikát utáltam. A latint is szerettem, mert azt ha az ember megtanulta, mindenhez értett. Volt hittan is, jött egy rabbi és az tartotta a zsidó hittant és minden pénteken kellett mennünk a Csáki utcai templomba ifjúsági istentiszteletre. Jó volt, mert a lányok is jöttek, és utána lehetett sétálni menni. Jom Kipurkor és újévkor nem kellett iskolába menni. Kijártunk a Klub kávéházhoz, és ott ültünk kint, nem kellett fogyasztani, mert tudták, hogy zsidók vagyunk és nem ehetünk, ihatunk. Ott ültünk kint és napoztunk. 15 éves koromban volt egy Duna sportklub (DSC) nevű zsidó egyesület, ez állt három nagy szakosztályból: tenisz, asztalitenisz és turisztika. Mind a hármat szerettem. Tavasztól őszig itt voltunk a klubban. Vége volt a sulinak, hazamentünk, megcsináltuk gyorsan a leckét s már mentünk is teniszezni, vagy dumálni, römizni vagy mit tudom én. Itt éltük az életünket. Itt is 90 százalékban zsidók voltak. Zsidó élet nem volt, csak az, hogy sportoltunk és csináltuk a DSC bálokat. Hétvégeken volt DSC és volt kirándulás is. 1943-ban volt az, hogy már a menedékházakat nem látogathatták zsidók. Kért a barátom 6 főre engedélyt, mert engedéllyel lehetett már csak menni. Olyan romantikus dolog volt, hogy hatan voltunk fiúk, elmentünk, a faluban megkaptuk a kulcsokat - gyönyörűen berendezett menedékház volt, a konyhában evőeszköz, minden volt. Találtunk mindenféle egyenruhákat meg rangjeleket és rendező-karszalagot és ügyeletes-karszalagot, fölvettük mind a hatan és másnap jöttek a turisták és leigazoltattuk mindegyiket, hogy nem-e zsidók. Hülyére röhögtük magunkat. Ha tehettem volna az érettségi után zenei pályára akartam menni. Nem tanultam zenét, de szerettem, imádtam az operát. Otthon nem volt gramofonom, de a rádióban folyton hallgattam, a rádió a fülemen volt. De nem tudtam továbbtanulni. Egyik nap hazajött a házba egy nő a szabójától, ahol kosztümöt csináltatott és az kérdezte, hogy tud-e egy érettségizett fiút, akit fölvehetnének inasnak. Gyuri, nem akarsz elmenni női szabónak? Még életemben nem volt tű a kezemben. Borzalmas volt, bementem reggel, leültetett egy hokedlira, kezembe adott egy üres tűt cérna nélkül meg egy darab szövetet, hogy bökdössem meg a tűvel meg gyűszűvel -- mutatta, hogy hogyan kell varrni. Ezt csináltam reggel 8-tól délig, akkor hazamentem ebédelni -- a család mindig együtt ebédelt, apám egy fél órát aludt és ment vissza -- és 2-től 6-ig. Egy évet ott lenyomtam 1941-től 1942-ig. Mikor fölszabadultam, nagyon klassz helyen dolgoztam, a Duna korzón a Molli szalonban. Marha előkelő hely volt. Júliusig maradtam itt, akkor vonultam be munkatáborba, le Bereckre.

Interjú adatok

Interjúalany: Gyorgy Preisz
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének hónapja:
Október
Interjú készítésének éve:
2001
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Gyorgy Preisz
Zsidó név:
Jákob
Születési év:
1922
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Női szabó
II.világháború után:
Könyvelõ

További képek ebből az országból

Dr. Gömöri Edit férjével és testvérével
Hámos Imre utazási igazolása
Haskó Györgyike elsõs gimnazista tablóképe
Rados István és Istvánné eskûvõi képe
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8