Kép
Egy baráti összejövetel alkalmából készült ez a kép nálunk, a Zola utcai lakásunkban, az 1990-es évek elején. Gyakran jártunk egymáshoz vendégségbe. A bal oldalon Róth András ül a feleségével, majd én következem és Deleanu, valamint Magda, a felesége. A jobb oldalon ül a férjem, Kallós Miklós.
Róth András szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen tanított, kollégája volt a férjemnek. Deleanu történész volt, ugyancsak a Babes-Bolyai egyetemen. Ploiestin született, zsidó családban. Már nem él. A felesége is zsidó származású, Budapesten vészelte át a második világháborút, majd a háború után hazatért, Erdélybe. Itt ismerkedtek meg Deleanuval.
1978-ban cseréltük el a Deák Ferenc utcai lakásunkat egy második emeleti háromszobás lakásra. Onnan, a Zola és a Dózsa György utca sarkán lévő lakásunkból ideköltöztünk a mostani házunkba, 1999-ben.
A baráti társaságunk abszolút vegyes volt, nem volt különbség. A kommunista időszak alatt egyáltalán nem találkoztam zsidóellenességgel, antiszemitizmussal. Mi pedig kerültük azt, hogy a holokausztról beszéljünk. A fiainkat nem befolyásoltuk semmilyen irányba. Például semmi kifogásunk nem volt egyik fiunk házasságánál sem, hogy keresztény feleséget választottak maguknak.
Az 1989-es forradalom [lásd: 1989-es romániai forradalom] után sem változott a valláshoz való viszonyunk. Kétszer egy évben megyek templomba: amikor a halottakért imádkozunk, és amikor a deportálásokra emlékezünk. Máskor a templomba akkor megyek, amikor nem vallási, hanem kulturális rendezvény van. A férjem most sem vallásos ember, és mégis minden szombat reggel elmegy imádkozni, hogy kijöjjön a minján [lásd: ima]. Perfektül beszél jiddisül, mert otthon a családjában úgy beszéltek. Tudja olvasni a Tórát, ami elég ritka dolog ma már. A férjem négy évig volt hitközségi elnök, 1997 és 2001 között. Bejár a hitközséghez és segít, csak hát kevés az ereje és az ideje hozzá. Ő most is dolgozik, a Babes-Bolyai egyetemen tanít, még mindig vannak doktorátusok, amiket ő irányít.
