A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnál dolgozott a férjem. Ez az igazolás arra szolgált, hogy a HÉV-en utazhasson. Ezt mutatta meg, ha igazoltatták. 1944. március 20-án állították ki. Akkor még bejárt.
A férjem többször is bevonult [munkaszolgálatra]. Egy ideig Pesten volt munkaszolgálatban. De Balfon halt meg. Hogy mit csináltak Balfon, nem tudom. Nem írt onnan, és különben is, én sem voltam itthon. Az útról még egyszer valahonnan írt, és azt, hogy ő beteg volt, onnan tudtam meg, hogy egy munkaszolgálatos egyszer felkeresett. Szomszéd priccsen vagy földön vagy nem tudom, hol voltak együtt, és valószínűleg a férjemtől tudta, hogy az Almássy téren laktunk, mert amikor Mátyásföldről elköltöztünk, odaköltöztünk a szüleimhez. És ő mondta el, hogy beteg volt a férjem, és a betegeket, akik nem tudtak továbbmenni, agyonlőtték. Belelőtték egy nagy gödörbe a férjemet is. Ez, ahogy ez a munkaszolgálatos elmondta, 1945. március 31-én, egy nappal az oroszok bejövetele előtt volt. Ezt 1945-ben vagy 1946-ban tudtam meg. Előzőleg én újságban kerestettem. Azt hiszem, hogy a ?Népszavá?-ban vagy a ?Népszabadság?-ban [amit akkor még ?Szabad Nép?-nek hívtak] jelent meg, mert a mostohaanyámnak egy rokona valami kapcsolatban volt, és általa tudtam oda betenni.
Soha nem kaptunk [hivatalos] értesítést arról, hogy meghalt. Én nyilváníttattam holttá. A mátyásföldi ház miatt, mert az két néven volt: a férjem nevén és az ő édesanyja nevén. És ezt rendezni kellett a lányaim miatt. Akkor nyilváníttattam holttá, és az anyósomnak két lánya volt, akik örökösökként kellett volna, de ők lemondtak, és a két lányom nevére lett írva, és én mint haszonélvező voltam.
Itt a Kozma utcai zsidó temetőben van egy nagy síremlék. És itt vannak eltemetve azok, akiket azonosítottak, egy hosszú nagy sír van, de külön kis táblán van a nevük. És kilenc van egy sírban. És név szerint ott a férjem. Én nem tudtam, hogy Balfon van ez az exhumálás. Csak arról értesültem, amikor már a koporsókat temették itt.