Travel

Leontina Arditis Film über ihre Kindheit und Jugend in einer armen sephardischen Familie in Sofia führt uns in eine Welt hinein die schon lange verloren gegangen ist.
Indem sie ihre Familienfotos und Geschichten mit uns teilt, bringt Leontina ihre Kindheit erneut zum Leben. Hier, in einem der ärmsten Viertel in Sofie, treffen wir Juden und nicht-Juden, Eltern und Freunde.
Für diejenigen die sich schon abgefragt haben warum die Bulgaren lange Zeit als weniger antisemitisch als ihre Nachbarn betrachtet wurden, gibt Leontina ihre Meinung und endet ihre Geschichte mit einer Hommage an Bulgariens multiethnischer Kultur.

Leontina Arditi's film of growing up in a poor Sephardic familiy in Sofia takes us inside a world now lost to us. By sharing with us her familiy pictures, and the stories that go with them, Leontina brings her impoverished -- but not unhappy --- childhood to life. Here in one of Sofia's poorest quarters, we meet Jews and non-Jews, parents and boyfriends. For those who have wondered why Bulgarians have long been considered to be less anti-Semitic than their neighbors, Leontina gives us her opinion, and closes her story with a tribute to Bulgaria's multi-ethnic culture.

Jindrich Lion, a noted journalist and author, takes us through his remarkable life--from interwar Czechoslovakia to Palestine, then back home to begin again--only to leave when the Soviets invaded his country in 1968.
Mr Lion shares with us his photo album, made in 1938 when he was sixteen years old-- a teenage witness to a history.

Güler Orgun erzählt in traditionellem Ladino - der Sprache ihrer sephardischen Vorfahren - wie ihre Familie im Osmanischen Reich ein neues Zuhause gefunden hat, nachdem sie Ende des 15. Jahrhunderts aus Spanien vertrieben worden waren.
Wir erfahren außerdem, warum ihre Eltern zum Islam konvertiert sind, und wie Güler selbst später wieder zu ihren jüdischen Wurzeln zurückgefunden hat - bevor sie dann einen Muslim geheiratet hat.

In the traditional Ladino language of her Sephardic Jewish ancestors, Güler Orgun tells us how her family found a new home in the Ottoman Empire after being expelled from Spain in the late 15th century.
We learn why her parents converted to Islam, and how Güler herself later came to find her Jewish roots again - before she married a Muslim man

Koltai Istvánné negyedik lányként született 1914-ben Friedmann Ferenc egri úriszabó családjába. Mind a négy lány követte apjuk példáját, mivel varrónõnek tanultak, bár csak egyikük, Rózsi élt késõbb ebbõl.
A vallás kérdése sok vitát váltott ki a családban, mivel Anna apja, Ferenc neológ volt, és a zsidó hagyományokat nem tartotta meg szigorúan, felesége, Aranka viszont ortodox családból jött. Négy lányával kóser háztartást vitt, szombattartó volt és minden ünnepet megtartott.
Mind a négy lány a háború elõtt ment férjhez. Piri és Bözsi Budapestre költözött a családjával. Anna férje, Koltai István, aki egy egri fatelepen volt tisztviselõ, felvidéki ortodox családból jött. Apja Tóratanító volt, õ maga pedig bátyjával együtt jesivába járt fiatalkorában. István késõbb mégis hátat fordított a vallásnak.
Anna szüleit két lányukkal, Rózsival és az idõközben Egerbe visszaköltözött Bözsivel és kislányával együtt Auschwitzba hurcolták, ahonnan egyedül Rózsi tért vissza. Anna és Piri Budapesten élték túl a háborút csillagos házban, majd a gettóban. Anna férje, István munkaszolgálatos volt.
A felszabadulás után Anna és István felköltöztek Budapestre fiukkal, Károllyal. Mindketten beléptek a kommunista pártba, István elõször a pártközpontban, majd egy minisztériumban lett osztályvezetõ. Anna függetlenített szakszervezeti titkárként dolgozott nyugdíjazásáig.
Károly megnõsült és két fia született. A zsidósághoz végül az unokák tértek vissza, az idõsebbnek, Andrásnak zsidó esküvõje volt 2002-ben.

Panni Koltai was born in 1915 in the small town of Eger in Northern Hungary. Panni's father, Ferenc was a Neolog Jew, who did not observe traditions, her mother, Aranka came from an Orthodox family and she and her daughters kept a kosher household, celebrated all the holidays and did not work on Sabbath.
All four daughters married, and two of them, Piri and Bozsi, moved to Budapest. Anna's husband came from an Orthodox family from Slovakia. He had attended yeshivah, but he turned his back on religion as an adult.
Anna's parents and two of her sisters, Rozsi and Bozsi (with her little daughter), all if whom lived in Eger, were deported to Auschwitz - only Rozsi returned. Anna and her sister, Piri, were in Budapest, first in a yellow-star house, then in the ghetto. Anna's husband, Istvan survived forced labor.
After the war Panni and Istvan moved to Budapest with their son, Karoly. Istvan, who had joined the Communist party right after the war worked as departmental head in one of the ministries until his retirement. Anna worked as a trade union secretary.