Bild
Ez Györgyikének, akkor még leendő feleségemnek és a kislányának svéd menlevele.
1942-ben Györgyike férjét behívták munkaszolgálatra, majd a Donhoz vitték, ahol 1943 elején az egész század eltűnt. Györgyike illegalitásba akart vonulni. A háztartási alkalmazottjuk, Mária a család iránti szeretetből átadta neki a keresztényi eredetet igazoló iratait és kislányát, Évát elvitte magával Fertőszéplakra, a rokonaihoz, mint saját gyerekét. Györgyike egy ideig egy bérelt lakásban lakott, de egy szomszédja feljelentette, és először a svábhegyi Majestic szállóba hurcolták, majd onnan átkísérték a Mosonyi utcai toloncházba, ahol akkor már seregnyi zsidó várta a deportálást.
Szegény Györgyi valahogy üzenetet küldött ki. Szerencsére anyósom unokanővére, egy dúsgazdag gyáros felesége, aki régi kikeresztelkedett zsidó volt, és a Szentkereszt Egyesület vezetőségi tagjaként a katolikus klérushoz erős szálak fűzték, azonnal intézkedett és Györgyi lekerült a toloncház konyhájára, amelyet apácák vezettek. Közben öccse, Endre mindent elkövetett, hogy anyjának és nővérének mentesítő schutzpasst szerezzen. Egy Friedmann nevű szélhámos textiles közbenjárására némi arany ékszerért sikerült svéd védleveleket szereznie, és Györgyit végül a schutzpass bemutatásával kiengedték a toloncházból. Egy Pozsonyi úti védett házba költöztek, majd nemsokára a nyilasok kiürítették a házat és a lakókat a gettóba kisérték. A Klauzál tér 16. számú ház pincéjébe kerültek.
