Bild
[Ez Deutsch Dezső húgának, Deutsch Rózsinak az arcképe.]
Rózsi 1921-ben született. Régen szokás volt, hogy be kellett hogy segítsenek az üzletben. De az iskolát is befejezte. Nagyon szép, értelmes lány volt.
Apám, amikor Celldömölkre került, akkor nyitott ott egy kis üzletet, ami aztán később egyre nagyobb lett. [Celldömölk -- Vas vm.-i nagyközség, 1920-ban 5500, 1935-ben már 6100 főnyi lakossal. -- A szerk.] Az üzletünk Celldömölk központjában volt, és azt hiszem, ez volt Celldömölk legjobb üzlete. Ott minden volt, ami nem élelmiszer, tehát rőfösáru [vagyis méteráru], rövidáru, cipő. Részben a családé volt, miután mi négyen voltunk fiúk, és két lány volt, az édesanyám is kiváló üzletasszony volt, ő is részben ott dolgozott, de voltak alkalmazottak is. Általában nyolc-kilenc dolgozó volt. Zömmel zsidók voltak. Az üzletben minden volt, szőnyeg, textil, szövet, selyem. Egyszintes volt az üzlet, de hosszú. Több részlegből állt. Volt a textil, voltak a kiegészítők, aztán volt a cipő, később, az iskola után én voltam ennek a vezetője. Apám zömében Budapestről szerezte be az árut, de voltak nagykereskedők Pápán és Szombathelyt is. Részben följárt, aztán később már mi is jártunk föl, részben pedig a nagy cégeknek voltak embereik, akik utaztak a kollekcióval, és lehetett mindenből rendelni.
Rózsi 1943-ban sajnos férjhez ment, édesapám nagyon ellenezte. Nem a fiú miatt, hanem azt mondta, hogy négy bátyád van, és ha az esküvődön egyik bátyád nem tud itt lenni, akkor ne esküdj meg. És megesküdött, és ez lett a veszte. Őt is elvitték, és amikor nyírták le, észrevette az orvos, hogy állapotos, és azonnal a gázba küldte, pedig ő a munkások sorába került, mert erős volt és egészséges, ő túlélte volna a tábort.
