A Zsidó Ifjú Dolgozók Otthonának lakói

A Zsidó Ifjú Dolgozók Otthonának lakói
+
  • Foto aufgenommen in:
    Marosvásárhely
    Jahr:
    1948
    Ländername:
    Románia
    Name des Landes heute:
    Romania
Nem vagyok biztos benne, hogy a kép Május 1-jén vagy 9-én készült-e, ami a háború befejeződésének a napja. De legvalószínűbb, hogy augusztus 23-án készült. Büszkén vonultunk fel, tudva, hogy mi is hozzájárulunk az ország újjáépítéséhez. Zsidó Ifjú Dolgozók Otthona, ez van a táblára írva. Miután a családomat szétválasztották, 1945-ben csak én tértem vissza. Marosvásárhelyre kevés zsidó tért vissza. Akkor Marosvásárhelyen volt a szülészeti szanatórium, az át volt alakítva, és ott fogadták a hazaérkező deportáltakat, ahol elláttak ruhával, élelemmel. Egy-két hónapig voltunk ottan, aztán létrejött a deportáltak fiúotthona és a deportáltak leányotthona. Ott aztán egy évig el voltunk látva. Onnan indultunk az életnek: munkába, katonaságba. Miután hazajöttem, a deportáltak fiúotthonában laktam, amit a helyi hitközség tartott fenn. A fiúotthon a nagyállomás mellett volt. Körülbelül 25 fiatalember lakott ott, akik visszatértek, és nem volt máshol, ahol lakjanak. Hosszú hálótermek voltak az otthonban 10-15 ággyal, és volt egy rendes konyha is, ahol ehettünk. Nem kellett fizetnünk az ottlétünkért, mert a zsidó hitközség és a Joint segített minket, és az élelemet is ott adták. Mi örültünk, hogy volt egy hely, ahol az éjszakára lehettünk, ahol ehettünk, és hogy a konyha kóser volt. Mi ebben az otthonban laktunk, ettünk, innen mentünk munkába. Nagyon fontos volt nekünk, hogy zsidók között lehettünk. Különbözőek voltunk: egyesek vallásosak voltak, mások -- mint én is -- nem voltak vallásosak. Abban az időben két zsinagóga működött a városban, az ortodox és a ststus quo zsinagóga. Tamuld-Tórákat szerveztek, és a vallásosak oda mehettek. 1945 előtt Lövy rabbi volt a status quo zsinagóga rabbija, 1945--1947 között az ortodox zsinagógának volt egy fiatal rabbija, de nem emlékszem a nevére, csak arra, hogy a marosvásárhelyi zsidóságról írt egy könyvet. A városban volt egy lányotthon is. Szerveztek nekünk közös programokat, amikor a fiúk találkozhattak a lányokkal. Sokunk tagja lett cionista szervezeteknek, és aztán alijáztak Izraelbe. Mások -- mint én -- inkább az ifjúkommunista szervezetbe álltak be. 1947-ben, a katonai szolgálat után egy olyan közösségbe kerültem, akik az Ifjúmunkás Szövetség tagjai voltak. 1948-ban bezárt az otthon, mert a legtöbben elmentek Izraelbe. Én szerettem egy zsidó leánkát, úgy hívták, Fényes Ilonka. A zsidó lányotthonban volt. Tetszett nekem ott is egy-két lány, de azok mind a módosabb fiúkhoz vagy az egyetemista fiúkhoz irányodtak, én meg egyszerű festő voltam, és nem jött ki a lépés. Ilonka azt mondta, hogy hozzám jönne, hogyha kimennék vele Palesztinába. De nem volt szándékom kimenni. Ez az egyik, a másik az, hogyha ilyen feltételt köt, akkor az nekem nem felel meg. Úgy éreztem, hogy azokat a jogokat, amik után én vágyok, tehát az egyenlőséget zsidó és nem zsidó között, azt itt megkapom, és a munkához való jogot hasonlóan megkapom.

Interview details

Interviewte(r): Leopold Karpelesz
Interviewt von:
Molnár Ildikó
Jahr des Interviews:
2001
Marosvásárhely, Romania

HAUPTPERSON

Leopold Karpelesz
Geburtsjahr:
1924
Jahrzehnt der Geburt:
1920
Geburtsort:
Ditró
Beruf
Vor dem 2. Weltkrieg:
Szobafestõ-mázoló
nach dem 2. Weltkrieg:
Szobafestõ-mázoló

Weitere Filme aus diesem Land

Mehr Fotos aus diesem Land

Gisela Kocsiss als Kind in Rumänien
Sylvia und Leon Segenreich frisch verheiratet in Bukarest
Buby Schieber mit seinen Nichten Ruth und Anita Merdler
Leon Segenreich in der Königlichen Rumänischen Armee
Abraham Schieber mit dem Bürgermeister von Vatra Dornei
Joseph Schmidt und Buby Schieber in Kimpolung
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8