Gárdonyi Jenő családjával, feleségével Margittal, fiával Lacival és lányával Valival

Ezen a képen is anyukám egyik testvére látható a családjával. Gárdonyi Jenő, a felesége Margit, a lánya Vali, és a fia Laci. A felvétel 1940-es évek elején készült, Budapesten. 
 
Margit néném libás volt. Volt egy libás standja a Garai téri piacon. Nagyon ügyes üzletasszony volt, lement vidékre, voltak neki ilyen tömőasszonyai, akiktől vette a libát, és akkor felhozta árulta. A Jenő szabó volt, nem voltak nagyon jómódúak szerintem. Apukám szerint nem volt jó szabó, inkább ilyen kifordított ruhákat javított, felvarrt meg ilyesmi.
 
Ez a legtragikusabb sorsú család anyám testvérei közül. Laci egy fél évvel volt idősebb a bátyámnál, Vali fiatalabb volt. Laci munkaszolgálatos volt, Borban volt munkaszolgálatban. És akkor egy csoportot vonattal hoztak föl Borból Pest felé, valami miatt, és Kiskunfélegyházán megtámadta a vonatot a helybeli nyilascsoport és mindenkit megöltek. Mindenkit. És a háború után Margit, az anyja, mert akkor már senkije nem volt, minden energiáját arra feltette, hogy legyen egy emlékműje ennek a merényletnek. És áll is ez az emlékmű itt Pesten a zsidó temetőben és rajta van a Lacinak a neve: Gárdonyi László.
 
Margit a gettóban ott volt, ahol mi, a gettóba. Nem velünk, hanem két házzal arrébb. 
Jenő az kivételezett volt, mert őneki volt valamilyen magas rangú kitüntetése az 1. világháborúból, úgyhogy képzeld el, kerettag volt de aztán később őt is elvitték, semmit sem tudtunk meg róla, soha nem jött vissza.
 
A Margit miután már tudta, hogy mi történt a fiával, úgy határozott, hogy a Valit, elrejti. És neki voltak ilyen vidéki kapcsolatai, aki ugye neki tömték a libát és talált egy családot - nem tudom, hogy hol, de vidéken - akik elbujtatták a Valikát, 15 éves volt akkor. És valaki följelentette őket. És az egész családot megölték, és persze a Valit is. Borzalmas…
 
És aztán már vádolta magát Margit, hogy miért nem maradt a lányával, a gettóban túlélte volna ő is. A gettóban mindenki megmaradt: az Aranka, az ő két gyereke, anyukám, én, a Margit, akik a gettóba voltunk, mi ott életben maradtunk. Rövid idő volt. Így csak a Margit élte túl, és mivel a Király utcában lakott, anyukám nagyon tartotta vele is a kapcsolatot, mindig mentünk hozzá. Folytatta azért ezt a libás dolgot, egészen haláláig. Ő sem élt nagyon sokáig, valamikor az ötvenes években halt meg. Egyedül élt. 
 

Photos from this interviewee