Jäger Joszif a zsidó temetőben

A kép Besztercén készült, a zsidó temetőben. Baloldalt édesapám, mellette Lázár unokatestvéremnek a felesége. Ez a Lázár apámnak édes unokatestvére volt.  Sok évvel ezelőtt volt csinálva a kép, de nem tudom, hányban. Egy érdekes történet van ezzel kapcsolatosan. Mikor a felesége hazajött, megkérte, hogy az apja sírját tegye rendbe. És akkor az történt, hogy nem azt a sírt tette rendbe, amelyiket kellett volna. Úgyhogy ez a kép akkor készült, mikor az igazi sírt rendbe tette. Elküldte nekünk is a képet, és írja, hogy ez már az igazi sír.
 
Hetvenöt éves korában, már beteg volt, és még akkor is búsult, hogy már nem tud dolgozni. Mindig mint magánszemély dolgozott, úgyhogy nem volt honnan menjen nyugdíjba, arra neki nem is volt gondja, mert volt miből éljen. Elvitték Kolozsvárra, a kórházba, és 1978-ban ott halt meg. Felvittük ide, a zsidó temetőbe.
 
Minden zsidóval, aki otthon hal meg, azt csinálják, hogy leteszik egy lepedőre, és egy másikkal letakarják, és tesznek a feje mellé egy gyertyatartót és gyertyát. Letakarják a tükröt, és nyolc napig mély gyász [süve], de másnap már eltemetik. Apám Izraelből hozott homokot, és abból csináltak egy párnát a feje alá. A halottat le szokták mosni, azért minden temetőben van direkt cementből csinálva egy medenceféle, és mondanak érte egy imát, mikor mossák. Régebben itt is volt valaki, aki ezzel foglalkozott, de most már nincs. Volt egy Mendel nevezetű, a postán dolgozott az újságkihordásnál. Aztán egy idő után csinálta Léderer. A koporsó gyalulatlan deszkából van. A halottat felöltöztetik rendesen tiszta fehér vászonruhába [kitli], amit akkor varrnak, és adnak harisnyát, inget, sapkát [kipát], amit ugyanabból a vászonból varrnak. És a táleszét, azt mindenkinek ráteszik.