Schultz Árminné

Ez az anyám, Schultz Jozefin. A kép Balassagyarmaton készült, gondolom, az 1910-es években. 
 
Az anyukámat Oblath Jozefinnek hívták. 1887-ben született Óváron. Nem tudom, milyen iskolája volt. Háztartásbeli volt. Azt mondták, hogy nagyon szépen tudott varrni, és az óvári parasztmenyecskéknek pruszlikokat meg ingeket varrt, de nem dolgozott. Fogalmam sincs róla, hogyan ismerte meg az apukámat. Azt sem tudom, hol házasodtak össze. Gondolom, hogy 1910-ben vagy 1911-ben házasodhattak, mert én 1912-ben születtem.
 
Szép volt, nagyon szép volt, az ikertestvére is nagyon szép volt. És kedves volt nagyon. Kontya volt. Szép barna haja volt, és nem volt túl magas. Otthon sose volt bekötve a haja. Csak amikor olyasmit dolgozott, takarított vagy ilyesmi, de nem a vallás miatt. Hosszú szoknyát viselt, azt tudom, kötény volt előtte. Az élő arcára azért nem olyan nagyon emlékszem. Az olyan régen volt.
 
Az anyuka kóser háztartást vezetett. Nem mentünk templomba minden pénteken, csak ünnepkor. Nem is nagyon emlékszem ezekre a dolgokra. Az biztos, hogy nem járt mikvébe. És nem viselt parókát. Szédereste az ikertestvérénél volt, aki szintén Balassagyarmaton volt. Csak mi, gyerekek mentünk oda. Anyuka, apuka nem jött. Hanukakor tudom, hogy kindlit [kelttésztából készült, beiglihez hasonló zsidó sütemény diós vagy mákos töltelékkel] sütött az anyuka, de ünnepség nem volt. Nem emlékszem, hogy volt-e gyertyagyújtás.
 
Öthónapos kisöcsém volt, mikor öngyilkos lett anyuka. Tudom, hogy apukával rosszul éltek. Elégedetlen volt a sorsával, meg hogy az apuka nem volt vallásos. Voltam én is tanúja, hogy péntek este égett a gyertya az asztalon, és az apuka rágyújtott, és anyuka ezért szólt, és apuka mérgében földhöz vágta a gyertyát. De 1920-ban halt meg, akkor csak nyolc éves voltam, és akkor nem kérdeztünk. Később már, mikor már felnőtt lettem, kíváncsibb voltam, de akkor már nem volt kitől kérdezni, hogy mi volt.   

Photos from this interviewee