Karpelesz Leopold a legkisebb lányával, Zsuzsával

1965 körül készülhetett a kép. Nagyon sok szép virág van a képen, feltételezem, augusztus 23-a lehetett, az ország felszabadításának az ünnepe a fasiszta rendszer alól. A fasiszta diktatúrának a megszüntetését jelentette, és én úgy gondolkoztam, hogy ez a felszabadulás napja, és menjünk ki ezt megünnepelni. A lányomnak is ugyanígy magyaráztam el. Mellettem és a kisebbik lányom mellett a Magyari házaspár van. Mihály, a férfi kollégám volt, a feleségét Ilonának hívták. Egy üzemi kollégám fényképezhetett le bennünket. Zsuzsa, a kisebbik lányom, az Építészeti Líceumba járt itt, Marosvásárhelyen, és mikor befejezte, Kolozsvárra ment, almérnökit végzett, épületbelső-szerelési munkálatokat tanult -- a villamosság, a vezetékek, a ventilláció, ezeket a dolgokat. A volt férjével líceumtársak voltak, és úgy ismerkedtek meg, s amikor végzett a lányom, akkor ment férjhez hozzá. Az nem volt baj, hogy zsidó a lányom. Habár a fiúnak a nagyszülei nagyon sokat apropóztak, hogy keresztelkedjen meg, de a lányom nem állt neki, hogy megkeresztelkedjen. Nem keresztelte meg a gyerekeket sem. Két lánya van: Zsófia és Orsolya. A lányom volt látogatóban Izraelben, azt hiszem, hogy a forradalom után közvetlenül [lásd: az 1989-es romániai forradalom], és annyira szerelmes lett Izraelbe, hogy hazajött, hogy készülnek, és mennek. De a fiúnak a szülei nem egyeztek bele, mert egyetlen fiuk. Ebből kifolyólag aztán voltak viták, és lehet, hogy ez is oka volt az elhidegülésüknek, ami volt közöttük, hogy a lányom szeretett volna menni, és a férje nem. De a fiú már akkor elkajtárkodott, s durváskodott. A lányom elvált tőle. Zsuzsa a válás után már nem akart egyedül kimenni. Egyedül, két gyerekkel nehéz megbirkózni ott is. Az unokáim, Zsófika most 18 éves, tehát 1987-ben született, képzőművészeti líceumba jár, és a festészetet ölelte fel. Orsika 1990-ben született, most hetedik osztályos, nagyon jól tanul, nagyon szorgalmas.