Grün Magda és testvérei

Ezen a képen mi vagyunk hárman, testvérek a régi pomázi ház előtt. Balról az első az öcsém, Grün Géza. Középen állok én, Grün Magda, a jobb oldalon van a húgom, Jolán. Ez a fénykép az első világháború alatt készült, akkor kisgyerekek voltunk. Nem tudom, hogy ki volt a fényképész. Én még nem jártam iskolába, csak nagyon magas gyerek voltam. A húgom és az öcsém kapaszkodnak belém, mert én voltam a nagylány. Beszélni tudtam, de még nem tudtam se írni, se olvasni. A szüleim 1906-ban esküdtek Pomázon. Én 1911-ben születtem. Az öcsém, Géza (zsidó nevén Eliezer), 1913-ban született. A húgom 1914-ben született. A zsidó neve Lea volt, a férjhezmenetele után Rózsa Imrénének hívták. Az én zsidó nevem Máriem. Óvodába nem jártam, mert nem volt, aki kísérgessen. Voltak kis óvodás barátnőim, de nem volt olyan, aki odavigyen meg hazahozzon. Nem jártam óvodába, csak azokat a gyerekeket, akik óvodába jártak, odahozta a mamájuk, és együtt játszottunk. Abban az időben, mikor ezt a képet csinálták, az édesapám az első világháborúban volt, négy és fél évig volt távol. A Novarán szabadult fel, az a Horthynak a hajója volt. Albániában szabadult fel. Az albán tengerparton voltak, amikor járvány volt, és vesztegzár alatt voltak. És az októberi forradalom alatt nem jött haza, mert akkor zúdultak haza a katonák, hanem valamikor télen jött haza, mikor a vesztegzár alól fölszabadultak.