Tábori postai levelezőlap

Ez egy standard katonai levelezőlap, amit a nagybátyám, Rosenfeld József küldött a feleségének, Jolánnak, az édesanyám húgának Ukrajnából, ahová munkaszolgálatosként vitték el. A hátoldalán a következő szöveg van, ceruzával írva: 'Édes aranyom, Most érkeztünk haza a kocsival és sietek neked még egy pár sort irni. Tudom hogy szivesen olvasod. Drágám most egy kéréssel fordulok hozzád, részemre nagy áldozat! Tudniillik arra kérlek ha nem kerűl neked áldozatba és teheted küldjél nékem hetenként egy pár drb. levente cigarettát levélbe. Vard rá egy papirlapra és tegyed boritékba lehet 15-20 drbot kűldeni. Tudod hogy nagy dohányos vagyok és a cigarettám elfogyott, és amit kapunk az csak rendes dohányos embert elégit ki. Tehát mivel nagy dohányos vagyok nem elég, Édes csak ha teheted. csókollak sok sok szeretettel. Jozsi' A keltezés: 1943.VIII. 29. Józsi bácsi majdnem ötven éves volt, amikor elvitték Ukrajnába munkaszolgálatra. Onnan félholtan jött vissza, legmagasabb fokú inválidusként [rokkantként] került haza. Tudniillik a zsidókat egy időben küldték az aknamezőkre is. Ő is egy ilyen csoportban volt, de nem középen volt, mert aki a közepén volt, abból cafatok maradtak. Ő oldalt volt, a fél része megbénult, kapott egy némaságot, a hallása is megsérült, és sánta lett, bottal járt. De visszakerült a véletlen folytán. Aztán meghalt 1950 körül, Kolozsváron van eltemetve. Van egy imakönyvem, amit visszahozott a munkaszolgálatból. A felesége adta neki, amikor behívták, és azt írta az első lapra: 'Ha Istenhez fohászkodol, jusson az eszedbe: van egy asszony, akinek mindég te vagy az eszében. Emlékül, sok szeretettel, Jolán. 1943. július 19.' A felesége, Jolán az egyetlen a testvérek közül, aki megmenekült. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy hogy és mint, valahogy kiszöktették a kolozsvári gettóból, és elbújtatták. Ő Kolozsváron 1993-94-ben halt meg.