A Bernáth testvérek

+
  • Photo taken in:
    Kiskõrös
    Country name at time of photo:
    Ausztria-Magyar
    Country name today:
    Magyarország

Nyolcan voltunk testvérek, négy fiú és négy lány.

A fiúk között én voltam a legkisebb, és volt még egy húgom is, Erna. Márta nõvérem férjnél volt már, õ ott lakott a családjával Kiskõrösön, neki két gyereke volt, és Irén is férjnél volt, neki egy gyereke volt. Mindnyájan meghaltak Auschwitzban.

1944. március 19-én jött be Hitler, Magyarországra. Hát akkor már kellett hordani a csillagot. Márciustól júniusig a zsidók épphogy csak éldegéltek. Ahogy tudtak, bebújva a lakásba.

És akkor elvittek bennünket. Szóval széjjel lettünk vive. 17 éves koromban vittek el már munkaszolgálatba, kaptam behívót június 6-ára Hódmezõvásárhelyre. És a szülõk pedig…

Akkor csináltak Kiskõrösön egy gettót. [Úgy tûnik, az interjúalany emlékezetében már összecsúsznak a történtek. Amikor elõször behívták munkaszolgálatra, akkor 17 éves volt, ez tehát 1942-ben volt.

A június 6-ára szóló behívó 1944-ben volt, amikor a gettót csinálták. -- A szerk.] Még ott voltam aznap, június 6-án ott voltam, nálunk csinálták a gettót, és a mi udvarunkban voltak a legtöbben.

A vidékiek is álltak be szekerekkel, jöttek szekerekkel meg ilyenekkel. És én aznap mentem Hódmezõvásárhelyre. A környékbeli községek oda lettek hozva Kiskõrösre hozzánk, mert az volt a kiskõrösi járásnak a központja.

És onnan meg késõbb [1944. június 21-én] elvittek mindenkit Kecskemétre gyûjtõtáborba. Az volt a gyûjtõtábor Auschwitzhoz, onnan vitték az embereket Auschwitzba.

Én 1945 augusztusában tértem vissza Kiskõrösre. Azt hittem, ha már visszamegyek, akkor otthon találok valakit. Senki nem volt. Senki.

Egy testvérem se. A legidõsebbik lánytestvéreimet, akik férjhez mentek, azokat is elvitték. Az egyik elkerült Sárvárra [azaz: Sárvárra ment férjhez], a második és a legidõsebbik ott volt Kiskõrösön.

Azt is elvitték, két gyereke volt már. A másodiknak [a Sárváron lakónak] egy gyereke volt, azt is elvitték Auschwitzba, és nem is jöttek vissza. A legidõsebbik bátyám elpusztult Oroszországban, 1942-ben, az azután való bátyám elpusztult Borban [lásd: Todt Szervezet].

Bor Jugoszláviában van, õ ott pusztult el. És a többi mindegyik Auschwitzban a szüleimmel együtt. Szóval, csúnya eset, rossz róla beszélni, de hiába, ez volt.

Kiskõrösön egyedül voltam abban az óriási házban, és tönkre volt téve minden, mindent kiszakítottak, még az ablakokat is kiszakították. Még a villanyvezetéket a falból is kiszedték, meg a padlót fölszedték. Keresték, hogy nincs-e eldugva valami.

És mindent, amit elástunk, amit én elástam a mamámmal meg a papámmal együtt, eldugtunk ilyen ezüst dolgokat, megtalálták, mert a földben szurkáltak.

Egyetlen egy helyen találtam csak meg egy kis ékszert, briliánst vagy valami ilyesmit, de azt is az egyik ismerõsöm a háború után ellopta. És csak egy szomszéd mondta, hogy az én szüleim leadtak ott két koffert, és itt van, átadta.

Ruhanemû volt benne, ami nem is az enyém volt, hanem vagy a szüleimé, vagy a lánytestvéreimé. Ágynemûk. Nem is nagyon érdekelt, hanem fogtam magam és visszaadtam.

Odaültem a padlás szélire és elkezdtem sírni.

Interview details

Interviewee: László Bernáth
Interviewer:
Szászi Zsuzsa
Month of interview:
November
Year of interview:
2001
Bécs, Ausztria

KEY PERSON

Miklós Bernáth
Jewish name:
Mordeháj
Year of birth:
1915
Decade of birth:
1910
City of birth:
Kiskõrös
Country name at time of birth:
Ausztria-magyar
Year of death:
1942
City of death:
Don-kanyar
Country of death:
Szovjetunió
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8