Vágó Istvánné szülei 1943-ban

A képen édesanyám és édesapám látható a ház háta mögött, a konyhaablaknál. Ott volt egy kis kert. 1925-ben Debrecenbe költöztünk, és apukám saját üzletet nyitott. A gazdasági világválság alatt tönkrement a bolt. Ezt már csak utólag tudom, anyukám mesélte, az volt a fő probléma, hogy hitelbe adott sok vevőnek, és nemhogy törlesztették a tartozást, hanem még vásárolni is máshova mentek, merthogy nem tudtak fizetni. Emlékszem, hogy kakukkos órák voltak a falon, szép asztali órák, vekkerek, szóval szép üzlet volt. Kivettek a Piac utca 77-ben egy olyan lakást, aminek két bejárata volt. Az első nagy szobában rendezték be az üzletet. A régi üzletben voltak alkalmazottak: volt könyvelő, volt a pultnál valaki, és voltak utazók. De a Piac utcában már nem. Itt már ő utazott egy héten három napot, és anyukám volt az üzletben. Az egy könnyebbség volt, hogy az üzlet a lakásban volt, nem kellett elmenni. Mert ő főzött, azt nem bízta a lányra. A bevásárlás nem volt nagy ügy. Abban az időben sok dolgot házhoz hoztak. Emlékszem, hogy Derecskéről hoztak be csütörtökön levágva libát vagy csirkét, mert kóser háztartás volt. Egy kis zsidó asszony hozta valamelyik közeli faluból. De hoztak be tojást, tejfölt, túrót is. A cselédnek az volt a dolga, hogy kitakarított, mosogatott, megpucolta a zöldséget. Amíg kicsik voltunk, velünk is foglalkozott.