Szegő Andorné és fia

Salgótarján főterén a fiammal, aki itt tizenhat éves. 

 

Megteremtettünk mindent a gyermekeinknek, azt, amire mi csak vágytunk. Diplomát kell szerezni, nyelveket kell tudni. És ezt a gyerekeinknél meg is csináltuk. Gyuri elvégezte a fogorvosit, Ági elvégezte a bölcsészkart. Az ő férje kardiológus professzor, a lányuk pszichológus lett. Gyuri felesége orvos, a lánya orvostanhallgató. Judit unokám férje nyelvész, és mindenki diplomás. Gyuri és Ági tanult Londonban angolul, Svájcban franciául, Gyuri németül tanult Németországban. És ezt mi megcsináltuk abban az érában. Erre meg kellett keresni a pénzt, utána megtalálni azt, aki segíteni akarja forinttal itt élő szüleit. Mi adtuk a szülőnek a forintot, ő befizette a gyerekeinket ott az angol iskolába. Aztán amikor már kint volt a gyerekem, akkor attól reszketni, hogy a politikai rendőrség esetleg utánanéz, hogy honnan volt erre valutánk. Egyszer, még 1955-ben felhivattak minket az ÁVO-ra. Kérdezték, hogy milyen összejövetel volt nálunk tegnap este, mert minden csillár égett. Szemben volt velünk a szakszervezet székháza, és onnan feljelentettek. Ez úgy bennem maradt, hogy azóta is előbb leengedem a redőnyt, mielőtt  meggyújtom a csillárt. De túléltük, nem kerültünk börtönbe, és remek polgárokat neveltünk ennek az országnak. De hallom, mostanában megint túlsúlyban vagyunk.