Endrei Istvánné kétéves korában

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1917
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Magyarország
Ezen a képen én vagyok, kétéves koromban. Rá is van írva: 'Hánika (az volt a zsidó nevem) tejért áll'. 1917. november huszonkettedikén készült a kép. Tél volt, fel voltam öltöztetve ilyen nagy kendõbe, és volt egy tejeskannám is. Anyám mindig adott rám kötényt is. Azt nem tudom, hogy hova jártunk tejért, valószínûleg a Vásárcsarnokba, mert akkor ott laktunk a Vámház körúton. Ez a kép még otthon készült, mielõtt elindultunk volna anyámmal a tejért. Hogy ki fényképezte, azt már nem tudom. Akkor mindenért sorba kellett állni, szénért, tejért, mindenért. Ez az elsõ világháború után volt közvetlenül [az elsõ világháború alatt]. Én nagyon válogatós gyerek voltam, és anyám külön fõzött nekem. A felvágott nagyon drága volt abban az idõben, öt dekát vettünk, pontosan kimérve, de nekem anyám mindig vett, hogy legalább valamit egyek. Rengeteg csukamájolajat ettem. Emlékszem, az ablak között tartottuk. Volt benne egy kanál, azt csak arra használtuk, mert az nagyon átvette a csukamájolaj szagát és ízét. Én nagyon édesszájú voltam, imádtam a csokoládét. Akkor árulták a Meinlnek a csokoládéját, ami pasztilla volt, gömbölyû dobozban volt, és minden csukamájolaj után kaptam ebbõl a csokoládéból. Annyit kaptam belõle, hogy a végén kiütött rajtam. Amikor még gyerek voltam, nem volt annyi szappan, mint most. Az Albus szappanra emlékszem. Hajat mosószappannal mostunk, és ecettel öblítettük le. Nagyon szép fényt adott a hajnak. A Vámház körúti lakásban volt egy spejzünk, közvetlenül a konyha mellett. Azt alakította át anyám fürdõszobává, egy pléh ülõkád volt benne, és mi abban fürödtünk. Mosófazékban melegítettük a vizet a sparhelten, és beleöntöttük a kádba. A Ráday utcában már rendes fürdõszobánk volt, kályha is volt benne. A konyha és a fürdõszoba között volt egy ablak, és azt nyitva kellett mindig tartani, mert ki kellett mosnom a fehérnemûmet, és amikor anyám fõzött, mindig benézett, hogy a szappannal meg a kefével hogy mosok. Tizenkét éves koromban lehetett ez. Anyám azt is nézte gyerekkorunkban, hogyan mosakodunk a bátyámmal, meg például hogy a fehérnemûmet átváltom-e. Péntek este mindig váltottunk fehérnemût. Járt mosónõ is, de gyakran a cselédlány mosott. Volt mosókonyha minden házban, meg mángorló, ami a lépcsõházban, a lépcsõ alatt volt. A ruhákat kimángoroltuk, és így könnyebb volt vasalni. Szénvasaló volt, és nagyon sokan kaptak fejfájást a széngáztól, amikor nem izzott be jól a szén. Régen minden lánynak kellett értenie a zenéhez, ha nem is volt versenyzenész. Általában mindenhez érteni kellett, a fõzéshez, a takarításhoz, a kézimunkához, stoppoláshoz, tudni kellett fehérnemût foltozni, és ugyanúgy hozzátartozott az is, hogy a zenéhez értsünk egy kicsit. Ezért íratott be anyám zongorára. Egy magántanárnõhöz jártam az Erkel utcába zongorázni minden kedden délután. Négy évig tanultam, és volt is zongorám a Ráday utcában, csak mikor a csillagos házakat kijelölték, a miénket nem jelölték csillagos háznak, és ahová átköltöztünk, oda nem fért be a zongora, és ott maradt. Nagy zongora volt, nem pianínó. Nem volt híres zongora, arra nem volt pénzünk.

Interjú adatok

Interjúalany: Istvánné Endrei
Interjúkészítő neve:
Czingel Szilvia
Interjú készítésének hónapja:
November-Október
Interjú készítésének éve:
2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Istvánné Endrei
Zsidó név:
Háni
Születési év:
1915
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Kalapos, paplankészítõ
II.világháború után:
Üzletvezetõ-helyettes, üzletvezetõ a vendéglátóiparban
Névváltozás
  • Születési név: 
    Weisz Hedvig
    Névváltoztatás éve: 
    1941
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

További képek ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8