Angyalosi Endre és neje

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    2000
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Magyarország
Ez a fénykép 2000-ben készült, Budapesten. Én és a feleségem, Klára [Marsi Klára] vagyunk rajta. Az ötvenedik házassági évfordulónkon készült. Nagy vacsorát rendeztünk, természetesen a régi idõk emlékére a Tiszti Házban. Én ugyanis ott dolgoztam tíz évig. 1945-ben jelentkeztem a kommunista pártba. Amikor beléptem a lakóhelyem szerinti pártalapszervezetbe, a barátok is mind beléptek a kommunista pártba. Attól kezdve, mint fiatal kommunisták, ott szerveztük a szabadidõnket. Nem a politikai életet, mert különösebben nem politizált ez a fiatal csoport, de büszkén vallottuk, hogy kommunista ifik vagyunk. Minden nap tudtunk találkozni, és mint egy klubban, tettük a magunkét. Valamivel késõbb egy másik pártalapszervezetbe kezdtünk járni. Engem mindenhol kedveltek, mert akkor én már több országos táncversenyt nyertem a partneremmel, és bárhol megjelentem, megrohantak a lányok: 'Bandi, velem táncolj! Velem táncolj!' S 'hadakoztak' értem. Amúgy naponta jártunk a Szinyei Merse utcai pártalapszervezetbe. Az azzal szemben lévõ házban laktak a késõbbi feleségem és a testvérei meg az édesanyjuk. Ez a ház egy abszolút proliház volt. Tafler-háznak nevezték, ahol ötszáz ember lakott nyolcvan lakásban. Tulajdonképpen elõször a mutter, vagyis a négy testvér édesanyja járt át a pártba. Egyszer csak kiderült, hogy van három lánya, ami a srácok között nagy lehetõséget jelentett. Egyszer meghívtuk õket, hogy nézzék meg, itt milyen mulatságok vannak. Egyszóval beszerveztük õket. Ekkortól kezdtem el udvarolgatni a feleségemnek. Körülbelül két év után a mutter azt mondta: 'Rendezzétek le! Se õ ne tartson fel téged, se te õt!' Mondtam Klárának, házasodjunk össze! 1950-ben meg is volt az esküvõnk. A hatodik kerületi elöljáróságon volt a ceremónia. Az egész külker osztály ott volt az esküvõnkön, és még sokan mások is a baráti körömbõl. A feleségem nem zsidó származású. De kettõnk között nem volt gond abból, hogy én zsidó vagyok, õ meg nem. Az én családomnál némiképp? Ott is csak annyi volt, hogy a fiúgyerekhez a szülõk jobban ragaszkodnak, mint a lánygyerekhez. Ha egy lányt elvisznek, akkor vigyék. Egy fiú viszont keresõ is, meg egyáltalán! Elsõsorban a nagyanyám volt oda, és amit a nagyanyám csinált vagy mondott, ugyanazt csinálta anyám is, ha egyetértett vele, ha nem. El se jöttek az esküvõnkre, és csak akkor ismerkedtek meg a Klárával, amikor a nagyobbik fiam megszületett, 1952-ben. Nem fogadták késõbb rosszul, és menyüknek tekintették. A nagyanyám ellenzése azért is volt -- dacára annak, hogy nem ismerték Klárát --, merthogy a 'Tafler-ház'. 'A Tafler-házból nõsülsz?' -- kérdezte elítélõen. Ez a ház amúgy nagyon érdekes volt: a földszinten az abszolút lumpenprolik laktak. Az elsõ emeleten már nem annyira. A második emeleten -- nem azért, mert a Kláráék is ott laktak -- lakott a becsülhetõ melósréteg. De hát az öreganyám nem tett ilyen különbséget! A Tafler-ház, az Tafler-ház. Az igaz, ha valahol késeltek vagy betörtek, akkor olyan razziák voltak ott, hogy csak na! Minden betörõt meg rablót ott kerestek elsõsorban. Késõbb leköltöztünk Tatára, és ezután születtek a gyerekeink is: 1952-ben Péter és 1954-ben Tamás. A feleségem a tatai DISZ-nél volt titkár, majd késõbb a tatai tanácsnál vállalt állást, ahol személyzetis volt. A feleségem egész életében dolgozott. Amikor följöttünk Tatáról Budapestre, akkor az elsõ kerületi tanácshoz került. Miközben itt dolgozott, közgazdasági technikumban érettségizett, és utána jelentkezett az ELTE-re, a jogász karra. Miközben az ELTE-n dolgozott elõször revizorként, majd a könyvelési osztály vezetõjeként, elvégezte a jogi egyetemet. Tizenöt évig volt itt. Innen bekerült a Parlamentbe, ahol a Költségvetési Osztály helyettes vezetõje lett. Itt három évig dolgozott. Ezután a Nemzetközi Elõkészítõ Intézetbe ment, ahol gazdasági igazgató lett, és innen ment nyugdíjba. A gyerekeim általános iskolát végeztek. A nagyobbik, aki 1952-ben született, szakács lett. Tulajdonképpen abból az elgondolásból, hogy õ mint csendesebb gyerek, jöjjön a Tiszti Házba. Megbeszéltem a fõnökkel, aki mondta: 'Jó, fölvesszük szakácsnak.' Ott kitanulta a szakácsságot. Egy rövid ideig csinálta, de aztán más pályára ment. Most már nagyon régóta a zöldség-gyümölcs kereskedelemben dolgozik. Egy nagy, százhúsz négyzetméteres boltja van. Van egy fia is, aki most lesz huszonhét éves. De attól, akitõl a fia van, már korán elvált. A kisebbik fiam kilencéves korától sportoló lett. Elõbb azt gondoltuk, hogy balettos lesz. El is vittük az Állami Balettintézetbe. Mindent kitûnõnek találtak, felépítésre, ritmusra. Egy problémájuk azonban volt, hogy a térdkalácsa nagyobb a kelleténél, így nem tudták rögtön fölvenni. Mondták, hogy vigyük el tornázni. Beszéljük meg az edzõvel, hogy mi van. Úgy kell dolgoztatni, hogy a lába hozzánõjön a térdéhez. A többi részt kell nagyobbra edzeni. Már egyik hónapról a másik hónapra istenítették a gyereket mint kezdõ tornászt. Olyanokat megcsinált, hogy csak csodálkoztak. Az ottani dicséretek meg a sikeresség a gyereket magát is oda juttatták, hogy õ tornász lesz. Akkor azt gondoltuk, jó, nem lesz balettos, lesz tornász. Aztán õ is elérkezett a szakmatanuláshoz. Valami olyasmit kellett keresni, ami jó a felépítéséhez és a tornához is. Akkor a Spartacusnál az edzõk és a fõedzõ is egyetértett abban, hogy legyen asztalos. Én találtam egy céget Újpesten, ahol minden további nélkül fölvették. Õ meg nagyon büszke volt a leendõ szakmájára, és irtózatosan élvezte. Közben egész felnõttkoráig tornázott. De végül is õ artista lett. Ebbõl is éltek hosszabb ideig a feleségével. Bejárták a világot. Angolul, németül, olaszul beszél. Most Cambridge-ben élnek, ahol a fiam építésvezetõként dolgozik. Egy gyerekük van, aki most huszonkét éves, és egyetemre jár. Énekesi és táncdalszerzõi karrierem 1961-ben amiatt ért véget, mivel ekkor már szerettem volna egy stabil állást. A tiszti házakba is hívtak föllépni, ezekben még mint tisztet ismertek. Pláne azok, akik voltak az Akadémián [Petõfi Sándor Katonai Politikai Akadémia], és még tanítottam õket. A budapesti Tiszti Ház két különbözõ helyen volt. A Stefánia úton [akkor: Népstadion út] volt a nyári, és a Váci utca 38. alatt mûködött a téli. Egyszer õk kerestek meg, hogy a kulturális osztályon szükségük lenne egy emberre, aki programokat szervez és ellenõriz. 1961-ben oda is kerültem. A Tiszti Ház maga egy központi kulturális intézmény volt, de minden megyében, nagyvárosban volt egy-egy tiszti ház. Nálunk volt például nõklub, nyugdíjasok klubja, ifjúsági klub. Magam szorgalmaztam, hogy én foglalkozzam az ifjúsági klubbal az egyéb kulturális munka mellett. Ez indult körülbelül tizenkét-húsz fõvel, és a végén négyszáz fõs klub lett. Ez azért alakult így, mert akik odajártak, elvitték a jó hírét a többi polgári alkalmazott gyerekei körébe. A honvédségi lakótelepeken a gyerekek ismerték egymást, és összejöttek a klubunkban is. Aki egyszer eljött, az minden pénteken visszajött már. Végeredményben egy héten egyszer az ifjúságnak volt egy jó programja nálunk, amit szerettek is. Ez nem érintette ugyanakkor az egyéb szombati vagy vasárnapi programokat. Késõbb ezek táncestékké alakultak. A korábbi énekesi kapcsolataim révén egy igen jó nagyzenekart szerzõdtettem, amely évtizedekig dolgozott nálunk. Énekeseket is szerzõdtettem mindig. Sok mai ember, akik most már ötven- vagy ötvenegynéhány évesek, az életük egyik legszebb részének tartották ezt a klubot és az ott szerzett élményeket. Ha találkozunk, akkor az a természetes, hogy a 'Hogy vagy?' és 'Mit csinálsz?'-on kívül azt is mondják, hogy 'Emlékszel még?', és akkor jön az ifjúsági klub rengeteg csodálatos emléke, eseménye. 1961-tõl 1971-ig dolgoztam itt.

Interjú adatok

Interjúalany: Endre Angyalosi
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének éve:
2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Endre Angyalosi
Születési év:
1929
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Esztergályos
II.világháború után:
Politikai gazdaságtan tanár, táncdalénekes, Tiszti Ház kulturális osztályvezetõ helyettes,propagandaosztály-vezetõ az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél

Másik személy

Endréné Angyalosi
Születési év:
1931
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II.világháború után:
Betanított munkás, könyvelõ, osztályvezetõ
  • Születési név: 
    Marsi Klára
    Névváltoztatás éve: 
    1950
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

További képek ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8