Ács Sándor 1939-ben kelt hazafias igazolásának 1944. évi másolata

Ez egy 1939-es igazolás másolata, amely Dr. Körössy Bertalan királyi közjegyzőnél készült 1944. április 25-én. Másolat. Igazolvány Alulírott igazolom hogy Ács Sándor szolgálaton kívüli viszonybeli főhadnagy urat még Nagyváradról ismerem, ahol az oláh megszállás alatt hazafias magatartása miatt letartóztatásba került.Az alulírott és társai ellen a román állam elleni összeesküvés miatt indított hadbírósági eljárás során Ács Sándor mentő tanuként jelentkezett s ilyképpen szabadságának kockáztatásával hazafiasan viselkedett.Budapest, 1939. május hó 31. Lukács s.k. ny. miniszteri osztályfőnök, A Magyar Városok Orsz. Szövetségének ügyvezető alelnöke, Nagyvárad város volt h. polgármestere Tanusitom, hogy ez a másolat előttem Ács Sándor úr részéről eredetiként felmutatott 'Igazolvány ' cimű okirattal mindenben egyező. Budapest, 1944 /ezerkilencszáznegyvennégy/ évi április hó 25. /huszonötödik/ napján. Dr. Körössy Bertalan kir.közjegyző ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Apám 1886-ban született, Marosvásárhelyen. Eredetileg Zimmermann Sámuelnek hívták, láttam az érettségi bizonyítványában. Az első világháború alatt magyarosított Ács Sándorra. Azt hiszem, önkéntesként került be a katonasághoz, és ott lépkedett felfelé. Aztán kitört az első világháború, és részt vett győztes csatákban, mert 1916-ig több csatát megnyertek. Kapta a kitüntetéseket, vitézségi érmeket. Három-négyet láttam a vitrinben gyerekkoromban. Az egyik a Károly [Csapat]kereszt volt, a többire nem emlékszem. 1920-ben volt a trianoni békeszerződés, leszereltek egy csomó katonatisztet, és elsők között a zsidókat. Nyugállományú főhadnagy volt. Kapott nyugdíjat is. Végig, 1945-ig kapott nyugdíjat. A háború után Erdélyben belekeveredett valamilyen összeesküvésbe, és akkor jött át Magyarországra. Nem is mondta soha, hogy román, mindig azt mondta, hogy oláh. Rettentően haragudott az oláhokra. Egy ideig nem is engedték be Romániába, de mindig átment meglátogatni a szüleit és a testvéreit. Vagány volt. Emlékszem, anyám izgult, hogy fog visszajönni. Később már kapott vízumot.