Kép
A kép 1941 szilveszterén készült. Az álló sorban balról jobbra: Bermann Edit, Bermann Béláné, Bermann Gizi, Weisz Kató, valamilyen Berta, nem emlékszem a nevére, és a későbbi feleségem, Büchler Klára. Az ülő sorban balról jobbra: Weisz Kató kollégája, nem emlékszem a nevére, mellette Bermann Gizi udvarlója ül, valamilyen Miklós, középen ülök én, akkor még Freikind Tibor, mellettem Blum Miklós ül, Miklós mellett Svéd Sámuel. A képen lévő összes személy zsidó.
Bermann Béláné az EMKE kávéház tulajdonosának a felesége volt. Két oldalán a lányai állnak, Edit és Gizi. Edit 1939-ben kiment a világkiállításra Amerikába, és nem jött vissza. Ott is halt meg 80 éves korában. Weisz Kató a feleségem barátnője (Forgács Tiborné: ?Ma is él, tegnap beszéltem vele. Valahogy kibujkálta a dolgokat. Akkor szült éppen.?) Berta, Bermann Béláné húga késői gyerek, a képen 26 éves. (Forgács Tiborné: ?Őt bevitték a gázkamrába. Volt valaki, aki visszajött, és ő mesélte, hogy látta, amikor föllökik arra az autóra. Nem akart menni, de föllökték, és elvitték.?)
Svéd Sámuel osztálytársam volt a tanítóképzőben. Mi ketten voltunk a tanítóképző 1936-os purimi ünnepségén előadott műsornak a főrendezői. Nem jött vissza a munkaszolgálatból. Agyonlőtték, mert elment egy vödör vízért, és nem vette föl a sárga karszalagot. Blumi (Blum Miklós) volt a legjobb barátom. Az apja futballedző volt. Ő sem jött vissza a munkaszolgálatból.
Forgács Tiborné: ?Ez a valamilyen Miklós Weisz Kató barátnőmnek volt a kollégája, ő sem jött vissza. Gizi udvarlója sem jött vissza. Úgyhogy a fiúk közül egyedül a férjem maradt meg.?
