Bild
Ez én vagyok a férjemmel [Freud Géza] 1949-ben, Budapesten. Akkor házasodtunk össze.
1949-ben leérettségiztem, és rögtön mentem egyetemre, és rögtön férjhez is mentem. A férjemet az unokatestvérem mutatta be, két hónap múlva összeházasodtunk. Amikor megismerkedtünk, még az összes negyedéves vizsgája hiányzott, azokat a házasságunk alatt tette le. Mégpedig oly módon, hogy mivel alkalmatlan volt a műszaki dolgok megtanulására, én tanultam meg az anyagot, és én tanítottam meg neki. Csak egy apróság: amikor diplomázott, akkor azt mondta, hogy azért nem kapott jelest a diplomatervemre, mert én csúnyán rajzolok. Én csináltam meg a diplomatervét. Szóval rengeteget dolgoztam ebben a kérdésben is, mint mindenben. Aztán később nem is műszaki lett, hanem matematikus.
Amikor összeházasodtunk, odaköltözött a Dózsa György út 64-be. Az egyik szobában mi laktunk, a másik szobában anyám, és a középső szoba egy ilyen nappali volt. Aztán kénytelenek voltunk odavenni valakit a cselédszobába, mert különben kiigényelték volna.
Közben én egyetemre jártam, az ELTE-re, és 1954-re elvégeztem a kutató fizikus szakot. De már 1953-tól az Egyesült Izzó kutatórészlegében dolgoztam, ez volt az egy év gyakorlóidő, ami után diplomázni lehetett. Amikor 1955-ben racionalizáltak, akkor beiratkoztam a műszaki egyetemre, a villamosmérnökire, és azt levelezőn végeztem. 1962-ben fejeztem be. Közben 1956-ban megszületett a gyerek. Közben Géza Kossuth-díjas matematikus lett.
1964-ben elváltunk. Halála előtt négy évvel, 1975-ben disszidált, és az Ohio State Universityn lett vendégprofesszor. Akkor volt a lányom elsőéves egyetemista. Borzasztóan féltem, hogy egy Kossuth-díjas apukából egy disszidált apuka lett, de nem lett a lányomnak semmi baja. Elvégezte az állatorvosi egyetemet, és állatorvos lett.
