Bild
Ezek Andrew Vajna szülei, Vajna György és felesége. A kép Los Angelesben készült, valamikor az 1960-as években. Vajna volt a főnököm az első munkahelyemen a háború után.
A háború után elhelyezkedtem Fiumei Részvénytársaságnál. [Föltehetően a Fiumei Kávébehozatali Társaságra gondol. A Társaságot 1899-ben alapították. Az első világháború után fióküzleteket nyitottak a fővárosban. Közel húsz üzletben árusítottak saját márkacikkekként forgalomba hozott fűszer- és csemegeárut, köztük teát is. -- A szerk.] Itt üzletet vezettem, kávé-tea szakbolt volt. És jól vezettem az üzletet is. A véremben van a kereskedőség, örököltem a nagypapámtól, ő is kereskedő volt. Nagyon megszerettek, a vezetőség. A cégvezető, Vajna is segített nekem abban, hogy kitanuljam a szakmát, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Anyagilag is segítettek az újrakezdésben. És 1947-ben, amikor szerettem volna nősülni, de nem volt pénzem, odamentem a cégvezetőhöz, hogy meg akarok nősülni, és huszonötezer forintért tudnék Pesten venni lakást. Azt mondja, hatalmas összeg. Mondom, minden hónapban én azt oda szeretném adni a fizetésemből, mert elég jó fizetésem volt: 10 dollár vagy 10 kg cukor vagy 10 g arany volt a megállapodás abban az időben, mert a forint az nem ért semmit sem. Erre azt mondta, hogy majd összejön az igazgatóság és ottan majd megbeszélik. Másnap mondja az igazgató, menjek be este az irodába, és a telefonkönyv utolsó lapját emeljem föl, és abban benne lesz valami. Benne volt a 25 ezer forint. Eljött az egy hónap, hogy én azt törleszteni akarom, erre azt mondta a cégvezető, olyan jó munkaerő vagyok, hogy ezt megérdemlem, és ezt a cég adja nekem.
1956-ban [lásd: 1956-os forradalom] disszidáltak Amerikába. Amikor elmentek, fölajánlották, hogy költözzem be a villájukba, de nem mertem elfogadni. Többször is voltam náluk Amerikában a második feleségemmel, és mindig nagyon szívesen fogadtak. És a fiuk, Andris is mindig szépen bánt velem.
