Freud Gézáné 33 éves korában

Ez én vagyok 1964 körül. Igazolványkép.
 
1949-ben leérettségiztem, és rögtön mentem egyetemre, és rögtön férjhez is mentem Freud Gézához. 1954-re elvégeztem az ELTE-n a kutató fizikus szakot, de már 1953-tól az Egyesült Izzó kutatórészlegében dolgoztam, ez volt az egy év gyakorlóidő, ami után diplomázni lehetett. Amikor 1955-ben racionalizáltak, akkor beiratkoztam a műszaki egyetemre, a villamosmérnökire, és azt levelezőn végeztem. 1962-ben fejeztem be. 1956-ban megszületett a gyerek. 1959-ben Géza Kossuth-díjas matematikus lett. 
 
Az első munkahelyem a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet volt, ahol tudományos segédmunkatárs voltam 1953 és 1955 között. Onnan a Lapkiadó Vállalathoz kerültem, újságíró-gyakornoknak. 1957-ben áthelyeztek a Gondolat Könyv-, Lapkiadó és Terjesztő Vállalathoz újságíró-gyakornoknak, ami tulajdonképpen az "Élet és Tudomány"-t jelentette. 1958-ben itt nem hosszabbították meg a szerződésemet, elmentem tanítani a Ruhaipari Technikumba. Itt voltam egy évig, innen mentem a Telefongyárba mérnök-fizikusnak. Innen saját akaratomból mentem 1960-ban az Akadémiai Kiadóhoz a lexikon szerkesztőségbe felelős szerkesztőnek. 1961-ben azért mentem el az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetébe tudományos munkatársnak, mert nem volt mindegy, hogy ezernégyszáz vagy ezernyolcszáz forintot keresek-e. 1966-ban megint nem az én akaratom érvényesült, amikor áthelyeztek az Izotóp Intézetbe műszaki ügyintézőnek. Itt voltam öt évig, és innen egy kicsivel több pénzért elmentem a Szabványügyi Hivatalba. Onnan mentem nyugdíjba, 1986-ban