Révész Gáborné elemi iskolás osztályképe

A fotó engem ábrázol hétéves koromban. A leghátsó sorban balról a második dagi gyerek vagyok én. Ez az első elemista osztályképem a Szemere utcai elemi iskolában. A kép az 1934/35-ös tanévben készült. Magyar ruhában van majdnem mindenki, kivéve a legszegényebb gyerekeket. Itt még én egy jólszituált polgári családban voltam. Ez a ruha akkor szokás volt. Ez egy nacionalista ideológiával nagyon átitatott korszak volt. Az ünnepeket, például a március tizenötödikét mindig ilyen ruhában ünnepeltük. Imádtam a tanító nénimet, Manci nénit. Volt egy szemüvege, aminek csak alul volt egy félhold alakú üvege, ami akkor nagyon tetszett nekem. Nagyszerű tanítónő volt. Rengeteget tanultunk tőle. Fogalmazást úgy tanított nekünk, hogy kellett keresnünk magunknak egy préselt képet, és ki kellett választani a képről, ami tetszett nekünk, és arról kellett fogalmazást írni. A tanító néni mellett jobbról a második kislány volt a legjobb tanuló. Amíg az apukám élt, addig a Szemere utcai elemi iskolába jártam, az ötödik kerületbe, azután még két évig a Szív utcai iskolába. A harmadik-negyedik osztályt ott végeztem el. Mi mindketten nagyon jó tanulók voltunk a nővéremmel. Az anyukám szeretett volna gimnáziumba járatni minket, természetesen állami iskolába, ahová nem vettek fel, és akkor beíratott minket egy nyilvános jogú magángimnáziumba az Andrássy úton. Elég drága volt, de sikerült neki egy 'félárú helyet' szerezni a családi körülményekre való tekintettel, hogy félárvák vagyunk. Engem a második gimnázium elvégzése után ki kellett vegyenek, mert már nem tudott tovább fizetni az anyukám. Utána bekerültem egy szentendrei református intézetbe, ahol kaptam egy nagyon kedvezményes helyet. Ez egy polgári iskola volt, ahová a környékbeli kisiparosok, postások, hivatalnok altisztek gyerekei jártak. Tulajdonképpen a légkörét nagyon szerettem, mert hasonszőrű családok gyerekei voltak, ahol meg kellett nézni minden fillért.