Gyermekként Kalocsán

Grade of Class: 
8, 9

A Kalocsai Nebuló Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (Kalocsai Nebuló EGYMI) tanulói tanulásban akadályozottak. Intézményünk szegregált. Pedagógiai programunkban megfogalmaztuk legfontosabb alapelveinket, kiemelve a toleranciára nevelést, a társadalmi integráció segítését. A nevelési, oktatási céljaink mellett nagy hangsúlyt helyezünk a hagyományápolásra és a szabadidő hasznos eltöltésére is.

Történelem tanárként vallom, hogy helytörténeti ismeretek is az alapjai a forrás alapú történelem oktatásának. A Hon-és népismereti szakkörön (is) egy-egy történelmi korszak képét igyekszünk megrajzolni történeti, néprajzi, vallástörténeti források megszólaltatásával – választ keresve arra a nagy kérdésre: hogyan éltek a korszak kalocsai emberei.

2015. őszén a Hon-és népismereti szakkörének diákjaival terveztük a tanév szakköri programját. Új diákjainknak elmeséltük az elmúlt tanév legfontosabb, legemlékezetesebb eredményeit, emlékeit. Hatalmas volt a lelkesedés: Igen, készítsünk videó filmet ebben a tanévben is!

De miről? Tanácstalanság, kósza ötletek, csupán lelkesedés. Közbevetve egy rossz hír: szakköri foglalkozásaink egy tanóra időtartalmúak lettek (tavaly kettő volt).

Egyik szakköri foglalkozásunkon megnéztük az Egyszer volt… című filmet, meg-megállítva magyaráztam: igen, kalocsaiak voltak, ma már nem élnek városunkban s miért. Sikerült felkeltenem kíváncsiságukat. A következő foglalkozáson Kalocsa története kapcsán szó esett zsidókról, cigányokról, előítéletekről. Megfogalmazódott egy hiányérzet: Kalocsa lakói voltak a zsidók, ma is állnak volt lakóházaik, a zsinagóga épülete, holokauszt emlékmű. Megfogalmazódott egy kérdés: miért hagyták el Kalocsát. Bevillantak a holocaustról tanultak. Körvonalazódott egy ötlet: Kalocsa történetének egy „szeletét” kellene kutatni, a II. világháború előtti éveket, megrajzolni az akkori Kalocsa képét, a videó film segítségével.

Magóné Tóth Gyöngyi segítségével felvettem a kapcsolatot Kálmán Gáborral (Az „Egyszer volt...” című film rendezőjével), aki Los Angelesben él s kértem, hogy skyp-on válaszoljon kérdéseinkre.

Beleegyezett az interjúba, s a következő szakköri foglalkozáson megfogalmazták diákjaink a kérdéseiket – záporoztak az ötletek. Kálmán Gábor bácsinak a kérdéseinket elküldtem s sikerült az interjú időpontját egyeztetnünk: 2016. január 20. 17 óra 30 perc. Intézményünk vezetői lelkesen támogattak bennünket, velünk együtt „szorítottak”, hogy minden a terveink szerint történjen.

Szakköröseink többsége vidéki, így két kalocsai diákunk (Gáspár Judit és Szépszó Marcell) vállalta a „riporter” szerepét: izgatottan, szorongva várták a kapcsolat létrejöttét. Intézményünk informatikusa, Eperjesi Péter megteremtette a technikai feltételeket: rögzítette az interjút, filmfelvétel készült az interjúról.

Elkészült az interjú, kezdődhetett a munka.

Elkezdődhetett a tervezés, az együttgondolkodás, információk és képek keresése: könyvekben, a Tomori Pál Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében, a Viski Károly Múzeumban és az interneten.  Dr. Lakatos Andor, a Kalocsai Érseki Levéltár vezetője értékes archív képekkel, térképpel sietett a segítségünkre.

Közben Eperjesi Péter, intézményünk informatikusa segítségével megkezdődtek a munkálatok, a film szerkesztésében résztvevő diákok „képzésével”.

Szakköri foglalkozásokon gondolattérképek készültek az interjú kérdéseihez kapcsolódó különböző információkról, kialakulóban volt a „forgatókönyv”. E munka során több célunk is teljesült: gyarapodtak tanítványaink helytörténeti, történelmi ismeretei, gyarapodtak informatikai ismereteik, s ami talán a legfontosabb: újabb nagy lépést tettünk a felelős, toleráns állampolgárrá nevelésük terén.

A film szövegének angol fordítása Eperjesi Péter informatikus, könyvtáros és Pánczél Zita gyógypedagógus munkája, hiszen tanítványaink angol nyelvtudása, tanulásban akadályozott mivoltukból adódóan erre a feladatra nem alkalmas.

Meg kellett fogalmaznunk filmünk tanulságait:

Kalocsa városa sokat szépült, színesedett, modernebb lett az elmúlt több mint 70 év alatt – de szegényebb is lett, az itt élő zsidók emlékét csupán épületek, emléktábla, sírkövek őrzik.

Gábor bácsi megrázó története a március 15-éről diákjaim számára megdöbbentő, felkavaró és felháborító volt. Örömmel állapították meg, hogy 2016-ban Kalocsán nyugodtan sétálhatnak az utcán. Elfogadják egymást, elfogadják őket.

Filmünk elkészítésének nem titkolt szándéka az volt, megörökítsük a kalocsai zsidó közösség egy tagjának gyermekkora néhány pillanatát. A későbbiekben ezt a filmet is felhasználom nevelő-oktató munkámban, mint sajátos forrásgyűjteményt, amit a mi diákjaink készítettek. Találkozzanak tanítványaim – virtuálisan bár – Kálmán Gábor bácsival. Tegyünk együtt azért, a videó film eszközével is, hogy soha ne történhessen meg semmilyen hátrányos megkülönböztetés, csökkenjenek a sztereotípiák és az előítéletek.

 

Kalocsa, 2016. április 29.

                                                                                               Barnáné Nagy Angéla

Tags: 
Story of a Jewish person
Our town's Jewish history

Join Border Jumping!

Add your school now!
Click here!

Made by School

Kalocsai Nebuló Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Toma Mihály utca 10-14.
6300 Kalocsa

Other projects from this school

Our Border Jumping Projects

No projects yet? Start your first project now!
Start Project...
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8